A pareto diagram egyfajta oszlopdiagram, amelyet főként a gyakorisági sorok ábrázolására használnak. Az ábra a mennyiségi változók megjelenítésére alkalmas. Az egyes osztályok szélessége változhat. Ez tetszés szerint választható, de ennek függvényében az eloszlás képe eltérő lesz. Célszerű úgy megválasztani az osztályok szélességét, hogy minden osztályban legyen legalább 5 adat. A vízszintes tengely a csoportokat, a függőleges pedig a gyakoriságokat tünteti fel. Ha túl sok érték szerepel a hisztogramon, akkor az adatokat csoportosítani kell.
Más néven: hisztogram.
A pareto diagram jellemzői
Leolvasható róla az adatok terjedeleme és az adatok eloszlásának alakja, amely meghatározó jelentőséggel bír a megfelelő statisztikai próbák kiválasztásánál. Egyes statisztikai teszteket, próbákat csak akkor lehet elvégezni, ha az adatok normális eloszlásúak.
Figyelni kell arra, hogy ne legyen túl sok vagy túl kevés oszlop megjelenítve az ábrán, mert ebben az esetben túlrészletezett vagy elnagyolt ábrához juthatunk.
Az SPSS-ben a DISPLAY NORMAL CURVE jelölő négyzet beikszelésével az ábrán megjeleníthető az adatok eloszlási görbéje is.
A pareto diagram alkalmazása
- Amikor a gyakorisági eloszlást szeretnénk grafikusan ábrázolni.
- Intervallum vagy arányskála mérési szintű változókat szeretnénk ábrázolni.
- Az adataink eloszlásásának az alakját szeretnénk megvizsgálni a megfelelő statisztikai próba kiválasztásához.
- Nem alkalmazzuk kevés csoport / oszlop összehasonlítására, mert ilyen esetben a pareto diagram csak bonyolulttá teszi az ábrát. Ha az ábránkon 6-nál kevesebb oszlopot szeretnénk megjeleníteni, akkor mindenképpen használjunk oszlopdiagramot pareto diagram helyett!
A pareto diagram és az oszlopdiagram közötti különbség
A pareto diagramon nem lehet összehasonlítani a különböző csoportokat egymással. Ha a csoportokat szeretnénk összehasonlítani, akkor külön hisztogramot kell készítsünk minden egyes csoportra és azokat hasonlíthatjuk össze. Ezzel szemben egy oszlopdiagram típusú ábrán a csoportok összehasonlíthatóak egy ábrán belül.
Az oszlopdiagramot főként ordinális mérési szintű változók grafikus ábrázolására alkalmas, míg ha folytonos, intervallum vagy arányskála változót szeretnénk ábrázolni, akkor a pareto diagram használata a legideálisabb.
A pareto diagramon az oszlopok közötti térköz 0, vagyis az oszlopok összeérnek, míg az oszlopdiagramon ez tetszőlegesen beállítható és ebben az esetben az adatelemzés szempotjából a csoportok közötti térköznek nincs jelentősége. Az utóbbit gyakrabban használják adatok abrázolására, mint a pareto diagramot.